Születésnapi kérdezz-felelek és érdekességek

Üdvözlök mindenkit ismét itt, a blogon! :) Tegnap volt a 16. születésnapom, úgyhogy  még ügyködtem annyit, hogy mára egy jó kis kérdezz-felelek és érdekességek bejegyzést csináljak nektek! :D
Pusszancs! <3

 Kérdezz-felelek:

Mit szólnak a barátaid ahhoz, hogy blogolsz?

Tudják, hogy blogolok és igazából annyira ez őket nem érdekli. Legalábbis a többséget nem érdekli, természetesen vannak olyan barátaim, akik szintén blogolnak, így sok közös témám van velük.  

Milyen gyakran nézel rá a blogger fiókodra?

Öhm…naponta felnézek rá, megnézem van-e komment, új feliratkozó, hányan kattintottak az oldalra, megnézem tudok-e újdonságot felrakni, mi az amit megoszthatok velük.

Van valami séma ami alapján blogolsz?

Kitűztem magamnak hogy Pénteki napokon fogom felrakni az új részeket, ha tudom, hogy akkor nem érek rá, igyekszek előbb felrakni egy részt, mondjuk hét közepén, ha meg lekéstem vele, gyorsan Szombaton rakom fel, de általában a Pénteket be tudom tartani.

Miből jönnek az ötletek egy sztorihoz?

Ez igazából eléggé érdekes. Általában a valamire való történeteimet megálmodom, vagy egy részletet álmodok belőle, a többi már az én fantáziámon múlik, de adhat ötletet egy elhagyatott kis ház az erdő közepén, vagy ha ránézünk egy nagy fára, akár arról is írhatunk egy fantasy történetet.

Hogyan adsz nevet a karaktereidnek?

Nos…nem valami kreatív módon sajnálatos módon. Igazából megnézem hogy milyen angol és francia kereszt és vezetéknevek vannak, a többi meg rám van bízva, bár azért vannak olyan nevek, amiket én szoktam kitalálni. Ott csak próbálkozok valami jól hangzó nevet kihozni, leírom és mondjuk egy-két betűtől megfosztom és kész az egyedi név.  

Mi alapján ruházod fel a karaktereidet tulajdonságokkal?

Ahogy a karaktereimet, úgy azok tulajdonságát is a körülöttem levőktől szerzem, bár néha megcserélem a dolgokat és a leggonoszabb ismerősömből csinálom a legjobbat, hogy lássa én hogy képzelem el jóként.

Hogyan választod ki az adott jelenethez a környezetet?

Egész egyszerűen. Na jó nem. Próbálok valami újat mutatni, nem szeretném ha azt mondanák rá, hogy sablon, vagy lopott. Ha egy romantikus pillanatról van szó, a tó mellett elég szereplő táncolt. Na de ha szerelmi vallomásról van szó, én még személy szerint nem láttam olyat, hogy madarakkal körülvéve egy fán vallják be egymásnak a szereplők hogy szeretik egymást.

Mik azok az elemek amiket többször megemlítesz egy tájleírásban?

Sajnos, vagy nem sajnos, a madárcsicsergést vagy a szél fújását. Az a baj, ha az esetek 90%-ban mindig azokat megemlítem…nekem az zavaró, olyan mintha szóismétlés lenne, így próbálok erről leszokni, ráfókuszálni a színekre és a hangokra egyaránt.

Mióta írsz?

Attól függ, hogy ezt hogyan nézzük. Ha arra gondolsz, hogy életem során hány éves korom óta írok, akkor hat vagy hét. Ha azt nézzük, hogy komolyabban nekiálltam egy műnek, akkor tizenhárom vagy tizennégy.

Mi inspirál téged?

Igazából engem az szokott inspirálni, hogy befejezzem a művemet. Mert tényleg kapok pár jó szót a történetemről, bíztatnak egy jó páran, de engem az nem szokott inspirálni, hogy „jajj, akkor most vagy hatan várnak az új részre, írjunk akkor.” Nem. Persze ez is hajt, de az jobban, hogy egy kész művet adjak ki a kezemből és belekezdjek egy újba.

Melyik a legkedveltebb műfajod és miért az?

Nem is kérdéses, a fantasy. Egyszerűen ez az a műfaj, amibe még a kezdő blogger is belekezdhet az én látásmódom szerint. A fantasyban pont az a lényeg, hogy minden rád van bízva, találhatsz ki új lényeket, a már meglévőket használhatod, új képességeket találhatsz ki, egy szóval egy új világot teremthetsz.

Ha már beszélgettünk a legkedveltebb műfajról, mi az, amit nem annyira szeretsz?

Nem szeretem a gimis és a horror blogokat. Középiskolás blogból van annyi, mint szőrszál a kutyán, a horror meg abszolút nem az én műfajom se blogba, se filmbe, se könyve nem bírom. Van egy ember, aki kitalál valami nagy butaságot, már bocsánat, leírja, avagy még rosszabb, filmben megvalósítják, az ember megnézi, elhiszi és onnantól kezdve egyfolytában az lesz a fejében egy ideig és félni fog minden egyes zajtól. Nekem ez nem hiányzik, én nem szeretem, még akkor se, ha nem annyira félelmetes. Nem.

A történeteidet rendesen happy enddel zárod le, vagy szomorú véget tervezel, esetleg befejezetlenül ér vége mindennek, hogy az olvasó morfondírozzon rajta, hogyan tovább?

Öhm.. is-is. Általában szeretem meghatóra csinálni a végét, sőt az esetek többségében meghatóra szeretném megírni, de valamikor happy end lesz a vége….csak tudnám mikor fogok én elkezdeni olyan blogokat írni.

Hogy érnek téged a negatív megjegyzések?

Itt is két fajta van. Ha kritika formájában van akkor is lehet azért kíméletes és kíméletlen az a kritika. Akkor kicsit ezt vesézzük ki. Szóval a kritika lehet építő jellegű, amikor finoman hozzuk a blogger tudatára, hogy nem annyira „jó” az amit csinál(t). Ezt a rendes emberek pozitívan fogják fel, a sértődékenyebbek meg ugranak rá. Aztán ott van az a rkitika amikor csak ócsárolni tudnak. Általában ezek miatt fejezik be az emberek az írást, ami nem jó. Nem értem miért kell elszúrni az ember kedvét? Meg persze ott vannak azok a bizonyos egy szavas szitokszavak, azokkal meg nem kell foglalkozni. Tudnék hosszasan is mesélni erről de…ugorjunk.

Meddig szeretnél írni?

Én még öreg mama koromban a kis hintaszékemben a cicáim mellett is írni fogok. De tényleg ez egy olyan dolog, amit az ember nem vehet el. A gondolatainkat mi irányítjuk, mi vezéreljük, mi alakítunk ki egy saját világot, ahova akkor megyünk vissza, amikor csak akarunk. Én látom magamat öregen, hogy a kezemben fogom a kézirataimat vagy a saját könyvemet és elolvasom, közben pedig fejben ott vagyok azon a csodálatos birtokon, a patak csobog, a madarak csicseregnek, a szél lágyan belekap ősz hajamba és ráncos remegő kezemmel meg fogom érinteni a nyakamban lógó hideg nyakláncot, amin a nevem kezdőbetűje van. 

Magamról:

Nevem: Jane Hathaway

Kor: 16 

Nem: Nő

Kedvenc könyv: Cassandra Clare - Végzet Ereklyéi

Kedvenc film: Tim Burton filmek

Kedvenc témáim: Romantikus, Fantasy

Példaképek: Sky Jensen, Cassandra Clare

Egy kis érdekesség:

Mint tudjátok, előbb, vagy utóbb el kell búcsúznunk Aline-tól és Wayne-től, ám a történet itt nem fog megállni. A harmadik kötetben megismerkedhetünk Emeralddal, Wayne édesanyjával, aki szintén olyan történetet mesél el nekünk, ami nem hétköznapi. Nem mintha Aline-nak az lett volna. A történetben "szót fogok ejteni" a Lélekharcosokról, ám már most nekiállok ezen lények bemutatásának.

"A Lélekharcosokat az angyalok teremtették meg. Az emberek között vannak jók és rosszak. Míg a jó emberek a Mennyországba mennek, addig a rosszak a Pokolban tesznek egy látogatást Lucifernél, vannak azonban olyan emberek, akiket nem tudnak az angyalok hova rakni. Nem lehet eldönteni, hogy a Mennybe menjenek, vagy a Pokolra. Erre a célra teremtették meg a Lélekharcosokat. Az ő dolguk az, hogy az ilyen embereket "elveszett lélekké" változtassák. Ez a lélek olyan, mint egy csecsemő. Igaz, a lelkek tudnak beszélni és járni, de mindent újra kell tanulniuk. Mit szabad, s mit nem. A lélek várni fog, ha kell évekig vagy évszázadokig, míg nem találkozik egy emberrel, aki látni fogja ezt a lelket. Ezután már több ember is látni fogja. Ha jó ember tanítja a lelket a Mennybe megy, ha rossz ember a rosszra, akkor a Pokolra. De valahol elkezdődött a történet. Visszanyúlhatunk Luciferig és Gabriel arkangyalig is, de arra még várni kell."